Chapter First: I don't know

Elindultunk a kocsival hazafelé. Én hátul ültem, és néztem a már oly ismerős londoni környéket, és halgattam, hogy Maya és Zayn beszélgetnek. Maya számomra olyan volt, mint egy ikertestvér: mindig, mindent együtt csináltunk, és szerettük egymást. Ezzel szemben Zaynt egyenesen rühelltem. Emlékszem, amikor megalakult az 1D, nekem Zayn nagyon bejött. Nem azért, most is helyes, de valahogy olyan hatalmas az egója, hogy még Harryé is eltörpülne melette.
-Ugye Sam?-kérdezte May.
-Tessék?-fordultam bociszemű barátnőm felé.
-Éppen arról a köcsög csajról meséltem Zaynnek , aki a étkezőben kiosztott minket.
-Jha! Hát ő csak az eszéhez ért.
-Megjöttünk cicák!-jelentette ki Zayn olyan mosollyal, ami azt sugallta: megint sikerült felcseszni az agyát.
Ennek ellenére nem feleltem, csak némán kiszálltam a kocsiból, és elindultam a lakás felé.
-Megjöttünk!-kiálltottam el magam, amint beléptem az ajtón
-Szia Sam!-kiabált ki a konyhából El.
Odamentem hozzá, és láttam, hogy valami sütit süt.
-Hmmm!-szippantottam a levegőbe-Isteni illata van! Mi ez?
-Epres tejszínes torta-mondta, majd felém fordította a tabját, és megmutatta a receptet.-Amugy mi volt a suliba?
-Semmi.-mondtam-Valami beképzelt sulikirálynő odajött hozzánk, és kiosztott minket, hogy ne találjunk ki ilyeneket, hogy akármilyen közünk van az 1D-s fiúkhoz, külömben végünk.
-Milyen kedves!-szólalt meg mögüllem Harry, aki nyilván csak akkor lépett be a konyhába.-Ez is rád vall hugi, hogy az első nap összeveszel a suli legmenőbb csajával.
Odajött, és leült a konyhapulthoz. Belenyalakodott a süti habjába, mire El egy hatalmasat vágott a kezére fakanállal.
-Hé! Ezt miért kaptam?
-Mert belenyúltál a sütibe hülyegyerek!-oltotta le El.
Ezen nagyot kacagtam.
-Hehehe! Rohadt vicces! Tudod mennyire fájt?

-Jhaj te szegény! Adjak rá puszikát?-kérdezte Zayn, amikor bejött a konyhába. Ő is belenyúlt a krémbe, mire ő is kapott egyet a kezére.
Kárörvendő mosollyal mentem fel a szobámba. A szobám Maya szobája melett volt, és mindketten átjártunk egymáshoz. A ő szobája tipikus csajos szoba volt, mindenütt fehér meg lila,

míg az enyém egy kicsit "komolyabb",fekete-fehér szoba volt.

Elhajítottam a táskámat, és levettem a kabátomat, kiugrottam a cipőmből, majd teljes erőmből nekiestem a tanulásnak. Utáltam itthon tanulni. Ilyenkor szoktak a fiúk alattunk próbálni, és nem bírtam egy szót sem a fejemben tartani. Úgy döntöttem, hogy mivel másnap ugyis szombat, ezért inkább este tanulok. Valaki kopogott az ajtón.
-Gyere be!
-Te tudsz tanulni?-kérdezte az ajtón belépve Maya.
-Nem nagyon. Én szerintem holnap fogok vagy az este.-válaszoltam.
-Gyere!-intett- Menjünk le fagyit enni.
-Oké! Tegnap úgyis vettem egy nagy doboz csokisat.
Lerobogtunk a lépcsőn, és kinyitottuk a mélyhűtőt.
-Hova lett a fagyi??!!-kérdeztem idegesen, és a stúdió felé vettem az irányt, de az ajtó előtt Zaynbe ütköztem, aki az Én fagyimat ette.
-Kéne valami cukorborsó? Vagy csak egyszerűen látni akartál? Hát persze hogy látni akartál!-mondta, és még egy kanállal bekapott abból a finom fagyiból.
-Hogy lehetsz ilyen köcsög Malik?? Azt a fagyit azért vettem, hogy a húgoddal közösen megegyük egy film alatt.
-Akkor vigyed!-Nyomta a kezembe az üres dobozt.

-Zayn! Akkor legalább vigyél el a boltba!
-Jólvan na! Hisztikirálynő! Öltözzön fel felséged, és már indulunk is!-mondta gúnyosan
"Utálom ezt a fiút" gondoltam magamban, miközben beleléptem a sneakerembe.
Leromantam, és kimentem az autóhoz. Zayn már benn ült.
-A hintó előállt!
-Maradj már te köcsög! Az is elég nagy büntetés nekem, hogy veled kell boltba mennem, légyszi ne akard hogy még agyon is verjelek!
-Isten ments! A világért sem szeretném, ha Samantha Styles meggyilkolna!-mondta szintén gúnyos hanggal.
Inkább nem is válaszoltam neki, csak magam elé néztem az úttestre.
-Itt vagyunk!-mondta kivételesen normális hangon.-Bemenjek veled?
-A világért se!-tiltakoztam.
-Akkor bemegyek!-mondta.
Kiszálltam a kocsiból, és elindultam a bevásárlóközpont ajtaja felé.
Megvettem a fagyit, és kimentem a boltból Zaynnel az oldalamon. Már nagyon elegem volt belőle. Amióta bementünk csak beszélt, beszélt és beszélt, De azt men tudom miről. Beültem az autóba.
-Most örülsz?-kérdezte Zayn gonoszan
-Igen! De ezt nem eszed meg, vagy ha mégis, annak súlyos következményei lesznek!
-Oké! Oké! Oké! Nem eszem meg, hacsak nem leszek éhes!-mondta

Mint mindig, most is övé volt az utolsó szó. Némán bámultam kifelé az autó ablakán. Amikor hazaértünk, feltűnően sötét volt odabenn.
-Szerinted van itthon valaki?-kérdeztem kissé ijedten
-Csak nem félsz?-lökött vállba Zayn
-Nem!-jelentettem ki, majd kipattantam a kocsiból.
Odabenn is sötét volt. Elmentek. Bementem a konyhába, és apulton találtam egy kis cetlit, amit ez állt:
         "Elmentünk a többiekért, mert lerobbantak az uton hazafelé! Légyszi ne öljétek meg egymást ! Este jövünk!"

"Hát jó" gondoltam, és a fagyival együtt felmentem a szobámba.
Kiléptem a cipőmből, és lefeküdtem az ágyamra. Beraktam egy filmet, és el kezdtem nézni. A Bloody Maryt választottam. Néztem... Néztem...  És  Sikítottam.
-Mi volt ez?-rontott  be Zayn a szobába.-Mit nézel?
-A Bloody Maryt-mondtam
-Akkor itt maradok!-jelentette ki, és lefeküdt mellém az ágyra.
-Hé! Ki engedte meg, hogy idefeküdj?
-Jah! Bocsi! Idejöhetek?-kérdezte
-Gyere.-mondtam, és odébbcsúsztam az ágyon.
Furcsa dolognak találtam, hogy valaki, akit egy órája még oltottam  most velem egy ágyba nézi a Bloody Maryt, de megnyugtatott hogy van ott valaki.
Nem nagyon értettem, de nem is nagyon érdekelt, mert melette nyomott el az álom, és csodáltam, hogy nem volt olyan köcsög, hogy a nyakamba burított egy vödör vizet.

Érdekes álmom volt. Zaynnel sétáltam egy parkban, és fotuk egymás keztét. Lehetetlen dolog, de mégis ezt álmodtam. 

Nem értettem......

Remélem ez a rész is tetszett nektek! A következőt jövő hétvégén megpróbálom hozni!

                             ~L*