Kimásztam az ágyból, és elindultam az ajtó felé. Kiléptem az ajtón, és elindultam lefelé a lépcsőn. Amikor leértem a lépcsőn Dani a nyakamba ugrott.
-De örülök, hogy még nem öltétek meg egymást!-mondta
-Hehehe! Nehéz volt, de kibírtam.-mondta Zayn, aki csak akkor mászott le a lépcsőn.
Hátrafordultam, és érdekes tekintettel néztem rá.
Az előbb még együtt néztünk egy horrorfilmet, most meg azt mondja, hogy nehezen bírt ki???
-Amúgy, Dani, hogy sikerült a interjú?
-Jól! Szerintem felvettek, de majd csak jövő héten derül ki.
-Akkor jó!
-Van egy ötletem!-szólalt meg Eleanor.
-Mi??-fordult felé Harry.
-Mivel mindig én megyek bevásárolni, ezért úgy döntöttem, hogy mindenki nevével írok egy cetlit, és minden nap kihúzunk két nevet, és ők ketten mennek vásárolni! Mit szóltok?
-Tőlem-vont vállat Louis.- De csere nincs.
-Oké!-mondta Niall.
-Akkor mindjárt nekiesek, és meg is írom a neveket, kihúzzuk, de akkor akit húzunk az is főz aznap!-mondta El, és felment a szobájába.
A fiúk elmentek a stúdióroomba, és valami új dal írásán dolgoztak, mi a csajokkal pedig leültünk a nappaliba, és bekapcsoltuk a TV-t, de nem találtunk műsorrt, ígyhát az újságolvasásnál maradtunk.
-Készen vannak! Gyerünk mindenki a konyhába!-robogott le a lépcsőn El.
Bementünk a konyhába, és körbeültük a nagy asztalt, a dobozt pedig az asztal közepére tettük.
-Ma én húzok, mivel az én ötletem volt!-mondta Eleanor, és egy cetlit kiemelt a dobozból, majd kicsonmagolta.
-Samantha Styles!
Remek, gondoltam, még ez is kell nekem .
-Aki segít neki, az pedig nem más mint....-kivett mégegy papírt, és kibontotta-Hát... Zayn Malik...
-Nem! Nem és nem! Én ebbe nem vagyok benne!-kiabált Zayn, és az asztalt ütötte.
-Megbeszéltük! Ninc csere!-mondta neki Niall.
Én eddig csöndben ittam a jegeskávémat, de most elegem lett.
-Zayn!-mondtam, és próbáltam titkolni az idegességemet.
-Mivan?-kérdezte.
-Gyere ki! Légyszives-az utolsó szót meglepően lassan mondtam.-Gyere már!
-Megyek!-mondta kedvtelenül.
Kimentem az udvarra, és halottam, hogy Zayn is jön utánam, hiszen a bakancsa kopogott a térkövön. Az udvar végére mentem, az öreg fűzfa alá, mert oda nem látnak a többiek, és egyébként is, szeretek ott lenni. Megálltam, mire Zayn se jött közelebb.
-Zayn?-fordultam felé.-miért csinálod ezt?-kérdeztem
-Mit?-kérdezte flegmán.
-Amikor a többiek itt vannak, utálatosan viselkedsz velem, de amikor ketten voltunk a lakásban, mégis miért jöttél fel hozzám?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Mert sikítottál, és azt hittem, hogy baj van!-zúdította rám.
-De mióta érdekel téged, hogy mi van velem?-kérdeztem, kissé megnyugodva.
Ő nem felet, csak állt, és nézte a földet. Közelebb léptem hozzá.
-Zayn? Minden oké?-kérdeztem
Ekkor valami olyat tett, ami nagyon meglepett. Hirtelen felkapta a fejét, és az ajkait az enyémhez nyomta. Nem tudnám megfogalmazni azt, hogy mit is éreztem. Olyan, mintha az utálat egy pillanatra eltűnne, és a helyére a meglepettség és az izgalom lépett. Ez csak egy pillanatig tartott.
-Mert szeretlek te hülye!-mondta, és mégegyszer megcsókolt.
-Várj!-mondtam, és eltoltam magamtól.-Én nem tudom...Nem tudom hogy mit érzek...-mondtam, és berohantam a házba.
-Na??-kérdezte Harry, mint aggódó testvér-Mit beszéltetek?
-Semmit-kiabáltam vissza a lépcsőfordulóból.
A torkomban hatalmas gombóc nőtt. Lefeküdtem az ágyra, és a kedvenc párnámba sírtam minden gondomat.
Most mit tegyek? Eddig olyan volt nekem Zayn, mint egy nagyon helyes, de rohadt idegesítő testvér. Most meg... Én nem tudom... Ő szeret... Az első ember, aki ki merte ezt mondani, a szüleimen kívül... De én nem tudom...
Akkor este hamar elaludtam. Nemtudom, hogy a sírástól, vagy a szellemi kimerültségtől. Furcsa álmom volt.
A sötétségben nem láttam semmit, csak egy fiút. A kezét felém nyújtotta, és intett, hogy menjek oda hozzá. Odamentem. Csak akkor vettem észre, hogy Ő az. Zayn
SZEPTEMBER 02.
Másnap korán keltem, és úgy döntöttem, elmegyek futni. A szekrényemből kivettem egy szürke Nike pólót, és egy Nike nadrágot. A sportcipőmet vettem fel, és nagyon halkan kimentem a szzobámból. Felkaptam a telefonomat, és megnéztem az üzeneteimet.
Nagy része a szokásos Szia mizu?? üzi volt, de egy nem.
Szia Sam! Neked írok, mert meg szeretném lepni Z-t, de légyszi ne mondd el senkinek, hogy jövök! a buszom a pályaudvaron lesz 10:45-kor. Ha akarod kijöhetsz, de nem fontos!
Pussz! Molly
Oké! Meg is van az edzésem!Kifutok a pályaudvarra, és megvárom Mollyt, de előtte még elmegyek vásárolni.
Bementem Zaynhez, mire újra gombóc lett a torkomban. Ő még javában aludt, és pedig úgy döntöttem, hogy még hagyom egy kicsit aludni.
Hallottam, hogy Dani zenét hallgat, és valami nagyon hupog , tehát táncol. Bementem hozzá.
-Szia!-nyitottam be.
-Samy! Helló! Mit szeretnél?-kérdezte.
-Ne mondd el senkinek, de ki kellene menni a buszpályaudvarra Zayn húga, Molly elé! Engem kért meg, de nekem ma főznöm kell Malikkal, és nem nagyon érek rá.
-Nagyon szívesen!-mondta.
-Na de én megyek is, mert még ki kell rugdalnom az ágyból Zaynt!-mondtam, majd kimentem a szobából.
Újra benyitottam a szobába. Most se keltettem fel, csak hagytam egy papírt neki, hogy futni megyek, és majd utána megyünk boltba. Még mindig nem tudtam hogy mi van, és nem nagyon akartam vele lenni. Összezavart.
Kimentem a lakásból és nekivágtam a hajnalnak! Nem néztem az időt, csak futottam, és amikor észrevettem már majdnem 8 óra volt. Életemben nem futottam ennyit. Hazamentem, és átöltöztem.
Fehér hosszú pulcsit vettem fel, kék farmerrel és fekete bakanccsal. A szekrényem mélyén megtaláltam a régi kalapomat, amit olyan rég nem találtam, de még akkor is szerettem, ugyhogy azt is felvettem. Szőke és rózsaszín hajamat kibontottam, és kifésültem.
----------------------------------------------------------------
Itt is van a következő rész! Remélem tetszik! Kommenteljetek, iratkozzatok Légyszíves!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése