Chapter 4

SZEPTEMBER 03.

-Tehát a behozzuk ide a kedvenc dolgait, akkor felépülhet?-kérdezte Zayn.
-Nagyon valószínű hogy igen.-mondta az orvos.
-Akkor megpróbáljuk!-mondta Zayn, és megcsillant a szemében a remény.
-Mi történt??-rontott be a szobába May- Molly!
-Maya!-rohant be utána közvetlenül Harry.-Nyugodj meg!
-Miért nem szóltatok?-akadt ki, és ugrott neki Zaynnek.
-May! Van megoldás!-mondtam felháborodott barátnőmnek.
Maya rámnézett, és meglepetten kérdezett vissza.
-Mi lenne a megoldás?
-Ha bejönnének a fiúk, és énekelnének, ha megsütnéd a finom sütit amit annyira szeret, és ha behoznád a kedvenc parfümjét, akkor lenne esély a felépülésre.-mondta Zayn.
-Hogyan?
-Ritka jelenség, de hatásos dolog.
-Samantha!-fordult hozzám Harry-Beszélhetünk? Négyszemközt?
-Persze!-mondtam, és kimentem a folyosóra.
A folyosón Harry megállt.
-Mi a helyzet?
-Hát... Én és Maya...
-Micsoda?? Összejöttetek?-kérdeztem lelkesen
-Igen-mondta Harry, és lesütötte a szemét.
-Hát... Oké...-mondtam, de nem tudtam folytatni, mert megjelent Maya.
-Gyere Harry! Menjünk haza a többiekért.-mondta, és átkarolta Harryt.
-Hát... Sziasztok!-mondtam, és visszamentem a szobába, ahol már csak Zayn ült a kanapén.
-Zayn... Izé...
-Tessék?-nézett rám, miközben leültem mellé.
-Ami tegnapelőtt történt.. Tudod... a fűzfa alatt..
-Igen?-kérdezte izgatottan.
-Hát... Döntöttem...
-És mire jutottál?-kérdezte.
-Úgy döntöttem.. Hogy én szeretlek, csak ehhez kellett egy kis idő, hogy rájöjjek.
-Tehát szeretsz! És  leszel a barátnőm??-kérdezte lelkesen.
-Leszek Zayn! Leszek.
Zayn az ölébe kapott, és megcsókolt.
-Szeretlek Sam!
-Énis téged!

-Öhmm.. Bocsi a zavarásért!-nézett be az ajtón Niall-Csak hallottam mi történt, és úgyis a közelben jártam, gondoltam bejövök. De nem biztos hogy jó ötlet volt, rátok nézve.-mondta, és felhúzta a szemöldökét.
-Jhaj! Dehogyis! Mi csak... Csak...-mondtam, és éreztem, hogy szinte rákvörös leszek.
-Ti csak éppen körülnéztetek egymás szájában, de nem nagyon érdekel. Legyetek boldogok!-mondta kedvesen.
-Köszi!-mndta Zayn- Légyszi Harrynek ne mondd el, és senki másnak se!
-Nem fogom. Mondta, és odament Molly ágyához.

-Megjöttünk, és hoztuk a sütit meg a parfümöt is!-rohant be a szobába May a töbiekkel együtt.
-Remek!-mondtam, és felálltam a kanapéról.
-És mit kellene énekelnünk?
-Azt hiszem, hogy Molly kedvenc száma a Story Of My Life.
-Hát jó!-mondta Harry, és Zayn felé nyújtotta a gitárját.-Tessék, szerintem gitár mellett sokkal jobb!
-Oké!-mondta Zayn, és a kezébe vette a gitárját.
Ők elkezdték játszani és énekelni a Story Of My Life-ot, mi pedig Mayával fogtuk a parfümöt, és fújtunk belőle egy kicsit a levegőbe, a sütit pedig odatettük mellé a szekrényre. Amikor a fiúk elkezdték a refrént, Molly megmozdult, és pár pillanaton belül pedig elkezdett pislogni.
Ránéztem Zaynre, és jeleztem, hogy ne hagyják abba a zenélést.
Molly fölé hajoltam, ő pedig rámnézett.

-Sam??-mondta álmos hangon-Hol vagyok??-kérdezte, és felült.
-A kórházban, de ne ülj fel! Nem fáj semmid?-kérdeztem, és mondtam, hogy már befejezhetik az éneklést.
-Nem!
-Mrs. Malik! Maga meg hogy gondolja hogy csak úgy felül?-rohant be ijedten Dr. Trumann.-Kérem feküdjön le! Most pihennie kell.
-Molly!-jött oda Zayn.-Mos mi is elmegyünk! Nembaj?-kérdezte.
-Dehogy! Menjetek csak!
-Oké! Szia!-mondta Zayn, és homlokon puszilta a kishúgát.
Irigyeltem őket. Nekem egy bátyám és egy nővérem van, de velük sosem volt ilyen kapcsolatom.

Kimentünk a kórházból. Mi mentünk utoljára, Mert Harryék Mayával még bennmaradtak Mollynál, Liam és Dani elutazik, Louis viszi ki őket a vonatra. Beültünk a kocsiba. Most először ültem be Zayn mellé az autóba.
-Zayn!-mondtam.
-Tessék?-fordult felém, de a tekintetét nem vette le az útról.
-Én nem szeretnék egyetemre járni, úgyhogy kiiratkozok!-vágtam rá.-Mást szeretnék csinálni!
-Zayn megállt a ház előtt.-Mégis mit?-kérdezte, és kiszállt az autóból. 
-Énekelni!
-Énekelni?-kérdezett vissza Zayn.
-Igen!-mondtam határozottan.
-Tőlem..-mondta, és elindult befelé a lakásba.

*Folyosón*
-Kicsim! Pakolj össze magadnak egy bőröndbe olyan ruhát, amire szükséged van! Sokat!-mondta Zayn, és elindult a saját szobája felé.
-Hová viszel?-kérdeztem.
Zayn rámnézett, elmosolyodott, és kijelentette: -Titok!-bement a szobájába.

"Hát jó! Nemtudom hová visz, nemtudom mennyi időre! Ez így nagyon jó! Akkor megint el fogom pakolni a fél gardróbomat."

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Bocsi hogy csak most írtam meg, de sajna nem voltam gépközelben az elmúlt 1 hétben, és csak most jött össze az egész rész!! :((
 De azért remélem, hogy tetszeni fog, és minél többen kommenteltek (nem mint eddig) :) :D

                     ~L.

Chapter 3. egy esély...

SZEPTEMBER 02.

Kimentem a szobából, és elindultam lefelé a lépcsőn. Legnagyobb meglepetésemre Zayn már a konyhában ült, és álmos fejjel kevergette a kávéját. Amint megláttam, megint megjelent a torkomban a gombóc.
-Szia-köszönt rám.
-Jó reggelt!-köszöntem vissza megerőltetett hangon.-Mikor indulunk?
Ő letette a mosogatógépbe a bögréjét.
-Most!-mondta.  
-Oké!-vágtam rá, és elindultam kifelé.

Amint kiléptünk az ajtón, megláttuk Danielle-t, amint megérkezik Mollyval. Molly hirtelen kitörő lelkesedéssel ugrott a bátyja nyakába.
-Molly!-mondta a húgának-miért nem szóltál?
-Az most mindegy! Meg akartalak lepni! Hova mentek?-kérdezte
-Boltba!-jelentettem ki savanyúan.
-Hadd menjek énis!-kérte Molly .
-Oké!-mondtam lelkesen.-Addig se kell hallgatnom a bátyád idegesítő dumáit.-jelentettem ki, de ebben nem voltam biztos, hogy nem akartam hallgatni a hangját.
-Jaj ne csináld!-mondta Molly, hiszen nyilván ő sem, mint ahogy más sem tudott a kettőnk dolgáról.
-Menni kéne lányok, mert nem lesz parkolóhelyünk-mondta Zayn, de nyilván csak Molly kedvéért volt ilyen közvetlen velem,de rám se nézett.
Beültem az autó hátsó ülésére, és a gondolataim mélyére merültem.

Igazából nem tudom hogy szeretem-e. Az elmúlt fél évben arra ösztönöztem magamat, hogy utáljam, de most.. Hogy Ő szeret.. Most nem igazán értem .... 

-Megjöttünk!-szólalt meg Molly.
Kiszálltam az autóból, és bevágtam magam után az ajtaját.
-Hé!-kiabált rám Zayn-Ne vagdalt a kocsiajtót kérlek!
-Jólvan na! Bocsi!-mondtam, és elkalandozott a tekintetem Zaynről, és megpillantottam Mollyt, Amint a telefonjával babrált. Aztán megpillantottam egy autót, aminek a sorőrje a barátnőjével csókolózott.
-Molly!-kiáltottam, és kikerültem Zaynt, de késő volt. Az autó maga alá gyűrte Mollyt.
Odarohantam, Zayn pedig szorosan mögöttem futott.
-Úristen! Molly! Molly! Hallassz engem???-beszélt hozzá könnyes Szemmel, és elkeseredett arccal Zayn
-Hívom a metőket!-mondtam, majd a kocsimhoz rohantam a telefonért.
A mentők hamar kiértek, és bevitték a kórházba Mollyt.
-Zayn!-odamentem hozzá, és a vállára tettem a kezem.-Nem tehettél semmit! A sofőr hibázott!
-De ha nem oltalak le, akkor figyelhettem volna rá!-mondta Zayn, és egy könnycsepp gördült le a szeme sarkából.
-De most már mindegy! Gyere!-mondtam, és a kocsi felé indultam.-Most én vezetek!
-Neked van jogsid?-kédrezte meglepetten, és megtört hangon.
-Képzeld el, van, csak nem szeretek vezetni!-mondtam-kérem a kulcsot!
Zayn minden szó nélkül a kezembe nyomta a kulcsot, ő pedig beült az anyósülére.
Odaértünk a kórházba, és a porta felé vettük az irányt.
-Jónapot!-szóltam be az ablakon.-Mi Mrs. Malikot keressük! Most hozták be!
-Értem!-szólalt meg a hölgy.-A rokona?
-A bátyja vagyok!-szólt be a portára feldúltam Zayn.
-Zayn! Nyugi! Ez nem segít!-mondtam neki, majd a hölgy felé fordultam- Elnézés, csak a szeme láttára ütötték el a Húgát!
-Semmi gond! Megértem!-mondta kedvesen a portás-Nos.. Lássuk csak.. Mrs Malik??
-Igen.
-Teljes neve??
-Molly Jane Malik!-mondtam, majd hátranéztem Zaynre. Egy széken ült, és a kezébe temette a kezét.
-Á! Meg is van! Sürgősségi osztály, 3. emelet, jobbra a  13. ajtó!
-Köszönjük!-mondtam- Viszontlátásra!
-Viszlát!-köszönt el kedvesen a portás.
Odamentem Zaynhez.
-Gyere! Megvan a húgod!-mondtam
-Hol??-ugrott fel Zayn.
-Csak gyere!-mondtam, és a lift felé vettem az irányt
Felértünk a 3.-ra, és elindultunk a 13. ajtó felé. Amikor odaértünk, épp egy orvos jött ki Mollytól.
-Jónapot!-mondta-Önök Mrs. Malik rokonai?-kérdezte az orvos.
-Csak én!-mondta Zayn-Ő a legjobb barátnője!
-Rendben! Dr. Norman Trumann vagyok! Kérem kövessenek!
Követtük a orvost egy kis, fehér irodába.
-Mi történt a hugommal?-tért a tárgyra Zayn.
-Nos.. A huga több sérülést is szerzett, de sajnos sérült a nyaki gerinccsigolyája is, am végszetes következményekkel is járhat!
-Mik azok Doktor úr?-kérdeztem, mert éreztem, hogy Zayn  megint ideges lett.
-Nos.. Akár le is bénulhat, de ez nem biztos!
-És mégis mennyi esélye van?-kérdezte Zayn megerőltetett hangon.
-60% annak az esélye hogy nem bénul le.
Zayn hirtelen megrándult, és kirontott az irodából.
-Elnézést Dr. Trumann, de inkább utánamegyek!-mondtam, és kimentem a folyosóra. Körülnéztem, de csak azt láttam, hogy egy fekete pólós srác villámsebességel sétál (!) a lépcsőház felé.
-Zayn!-kiáltottam utána-Zayn légyszivesz állj meg!-mondtam, de nem lassított.
Egyre gyorsabban kapkodtam a lábamat, szinte futottam. Felrohantam a lépcsőn, és a tetőn kötöttem ki.
A szemeimmel Zaynt kerestem a sötétben. Először éreztem azt, hogy...Aggódok érte. 
Megtaláltam az egyik szegletben.
-Zayn!-ültem oda mellé.-Mi a baj?
-60% Sam! 60!-mondta könnyes szemmel.-Az nem elég! Mi van ha.. soha nem fog újra lábraállni!
-Zayn!-mondtam.-A 60% az elég! Az nagyon sok, Molly pedig erős! Nagyon erős lány! Hidd el! Még fog futni a gyerekei után!
Zayn nem felelt, csak ült. Ült, és nézte a sötét égboltot.
-Gyere!-mondtam, és felálltam-Menjünk be!
Zayn feltápászkodott, és elindult utánam.Lementünk a lépcsőn, egyenesen a hosszú folyosóra. Leültünk a padra, és csak vártunk.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom, Harry volt az.
-Szia!
-Szia! Hol vagytok?-kérdezte idegesen
-A kórházban!
-Mi? Mi történt és kivel?
-Mollyt elütötte egy autó.
-Úr Isten! És mi lesz vele?
-Nem lehet tudni, de éjszakára itt maradunk!-mondtam
-Jó! És Zayn hogy bírja?
-Elég szarul. Magát okolja, de nyugi! Vigyázok rá!
-Oké, de mit mondjak Mayának?
-Nemtudom... Dugóba kerültünk, vagy... találj ki valamit, de ne mond meg neki! Gyertek be holnap reggel, és mond azt, hogy vacsorázni viszed, vagy valami.
-Oksi! Kitartás! Szia!
Letettem a telefont, és Zaynhez fordultam. Szegény srác könnyes szemmel, és görcsben ült a bal oldalamon lévő széken.
-Harry hívott.
-És megmondtad neki?
-Meg, de azt direkt kihangsúlyoztam, hogy ne mondja meg Maynek.
-Helyes!-mondta.
A kórház lassan kiürült. Ránéztem az órára, 11:05 percet mutatott. Hosszú éjszaka elé néztünk. Lassan lecsukódott a szemem, és elaludtam.

SZEPTEMBER 03. /Vas./

-Sam! Ébredj!-löködött meg Zayn.-Hív minket az orvos!
-Hmmm...-tápászkodtam föl a kemény székről.-Hogy tudtam itt aludni??
-Hát... Pedig elég mélyen aludtál!-mondta Zayn.
-Miért vagy ennyire feldobva?-kérdeztem, mert nem tudtam nem észrevenni azt, hogy vidám.
-Javultak az esélyek. Még nem ébredt fel Molly, de reagál a gyógyszerekre, és már 70%-os esélye van annak, hogy újra járni fog!
-Ugye megmondtam!
Odaéertünk az irodához, és bementünk.
-Jónapot Dr. Trumann!
-Jóreggelt! Jó híreim vannak!
-És mik?-kérdezte lelkesen Zayn.
-A húga állapota folyamatosan javul, de még mindig kómában van. Ez viszont nem túl jó!
-Ó!-mondta Zayn- Értem.. Tehát akkor jó is meg rossz is.
-Valahogy úgy!
-Bemehetnénk hozzá?-kérdeztem, mert láttam, hogy Zayn megint ki fog borulni.
-Persze! A 13-as szoba!
Kimentünk, és megkerestük a szobát. Benyitottunk. Molly ott feküdt, egy csomó infúzióra, és gépre kötve. Leültem a fotelba, de Zayn nem ült le. Odament Mollyhoz, megfogta a kezét, és ott állt mellette. Nem szólt se ő, se én. Csak a vérnyomásmérő csipogása hallatszott. De akkor, egy furcsa dolog történt. A rádió mindig szól a szobában, és most a Story Of My Life szólt. Amint az első hang megszólalt, a vérnyomásmérő normál ütembe csipogott, Molly lába pedig megmozdult. Felálltam a fotelből. Amint végetért a szám, a vérnyomásmérő megint össze-vissza csipogott, a láb pedig nem mozdult meg ezután.
-Láttad ezt?-kérdezte Zayn
-Igen!-mondtam,  miközben Mollyt néztem- Megmozdult!
-Hívom Dr. Trumannt!
Egyedül maradtam. Az első reakcióm az volt, hogy előkaptam a telefont, és megkerestem egy 1D számot.
-Mi történt?-rontott be az orvos, Zayn pedig mögötte.
-Nézze!-mondtam, és benyomtam a Midnight Memoriest.
Molly megint ugyanezt csinálta, de amikor vége lett a számnak, most még utána egy picit folytatódott a "csoda"
-Mi ez doktor úr?-fordultam az orvos felé
-Ez nagyon ritka!-mondta az orvos, és  látszott rajta, hogy ugyanúgy csodálkozik, mint mi.
-Ezt hogy érti?
-Van olyan, hogy egy beteg kedvenc dolgai összeszedésével van esély annak, hogy meggyógyul! 



 Remélem tetszett ez a rész! a következőt is megpróbálom  vasárnap hozni, de nem biztos hogy sikerül!

Chapter second: Bad Surprise & Molly

-Megjöttünk!-kiabált fel az emeletre Liam.
Kimásztam az ágyból, és elindultam az ajtó felé. Kiléptem az ajtón, és elindultam lefelé a lépcsőn. Amikor leértem a lépcsőn Dani a nyakamba ugrott.
-De örülök, hogy még nem öltétek meg egymást!-mondta
-Hehehe! Nehéz volt, de kibírtam.-mondta Zayn, aki csak akkor mászott le a lépcsőn.
Hátrafordultam, és érdekes tekintettel néztem rá.
Az előbb még együtt néztünk egy horrorfilmet, most meg azt mondja, hogy nehezen bírt ki???
-Amúgy, Dani, hogy sikerült a interjú?
-Jól! Szerintem felvettek, de majd csak jövő héten derül ki.
-Akkor jó!
-Van egy ötletem!-szólalt meg Eleanor.
-Mi??-fordult felé Harry.
-Mivel mindig én megyek bevásárolni, ezért úgy döntöttem, hogy mindenki nevével írok egy cetlit, és minden nap kihúzunk két nevet, és ők ketten mennek vásárolni! Mit szóltok?
-Tőlem-vont vállat Louis.- De csere nincs.
-Oké!-mondta Niall.
-Akkor mindjárt nekiesek, és meg is írom a neveket, kihúzzuk, de akkor akit húzunk az is főz aznap!-mondta El, és felment a szobájába.
A fiúk elmentek a stúdióroomba, és valami új dal írásán dolgoztak, mi a csajokkal pedig leültünk a nappaliba, és bekapcsoltuk a TV-t, de nem találtunk műsorrt, ígyhát az újságolvasásnál maradtunk.
-Készen vannak! Gyerünk mindenki a konyhába!-robogott le a lépcsőn El.
Bementünk a konyhába, és körbeültük a nagy asztalt, a dobozt pedig az asztal közepére tettük.
-Ma én húzok, mivel az én ötletem volt!-mondta Eleanor, és egy cetlit kiemelt a dobozból, majd kicsonmagolta.
-Samantha Styles!
Remek, gondoltam, még ez is kell nekem .
-Aki segít neki, az pedig nem más mint....-kivett mégegy papírt, és kibontotta-Hát... Zayn Malik...
-Nem! Nem és nem! Én ebbe nem vagyok benne!-kiabált Zayn, és az asztalt ütötte.
-Megbeszéltük! Ninc csere!-mondta neki Niall.
Én eddig csöndben ittam a jegeskávémat, de most elegem lett.
-Zayn!-mondtam, és próbáltam titkolni az idegességemet.
-Mivan?-kérdezte.
-Gyere ki! Légyszives-az utolsó szót meglepően lassan mondtam.-Gyere már!
-Megyek!-mondta kedvtelenül.
Kimentem az udvarra, és halottam, hogy Zayn is jön utánam, hiszen a bakancsa kopogott a térkövön. Az udvar végére mentem, az öreg fűzfa alá, mert oda nem látnak a többiek, és egyébként is, szeretek ott lenni. Megálltam, mire Zayn se jött közelebb.
-Zayn?-fordultam felé.-miért csinálod ezt?-kérdeztem 
-Mit?-kérdezte flegmán.
-Amikor a többiek itt vannak, utálatosan viselkedsz velem, de amikor ketten voltunk a lakásban, mégis miért jöttél fel hozzám?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Mert sikítottál, és azt hittem, hogy baj van!-zúdította rám.
-De mióta érdekel téged, hogy mi van velem?-kérdeztem, kissé megnyugodva.
Ő nem felet, csak állt, és nézte a földet. Közelebb léptem hozzá.
-Zayn? Minden oké?-kérdeztem
Ekkor valami olyat tett, ami nagyon meglepett. Hirtelen felkapta a fejét, és az ajkait az enyémhez nyomta. Nem tudnám megfogalmazni azt, hogy mit is éreztem. Olyan, mintha az utálat egy pillanatra eltűnne, és a helyére a meglepettség és az izgalom lépett. Ez csak egy pillanatig tartott.
-Mert szeretlek te hülye!-mondta, és mégegyszer megcsókolt.

-Várj!-mondtam, és eltoltam magamtól.-Én nem tudom...Nem tudom hogy mit érzek...-mondtam, és berohantam a házba.
-Na??-kérdezte Harry, mint aggódó testvér-Mit beszéltetek?
-Semmit-kiabáltam vissza a lépcsőfordulóból.
A torkomban hatalmas gombóc nőtt. Lefeküdtem az ágyra, és a kedvenc párnámba sírtam minden gondomat.
Most mit tegyek? Eddig olyan volt nekem Zayn, mint egy nagyon helyes, de rohadt idegesítő testvér. Most meg... Én nem tudom... Ő szeret... Az első ember, aki ki merte ezt mondani, a szüleimen kívül... De én nem tudom...
Akkor este hamar elaludtam. Nemtudom, hogy a sírástól, vagy a szellemi kimerültségtől. Furcsa álmom volt.
A sötétségben nem láttam semmit, csak egy fiút. A kezét felém nyújtotta, és intett, hogy menjek oda hozzá. Odamentem. Csak akkor vettem észre, hogy Ő az. Zayn


SZEPTEMBER 02.

Másnap korán keltem, és úgy döntöttem, elmegyek futni. A szekrényemből kivettem egy szürke Nike pólót, és egy Nike nadrágot. A sportcipőmet vettem fel, és nagyon halkan kimentem a szzobámból. Felkaptam a telefonomat, és megnéztem az üzeneteimet.
Nagy része a szokásos Szia mizu?? üzi volt, de egy nem.

Szia Sam! Neked írok, mert meg szeretném lepni Z-t, de légyszi ne mondd el senkinek, hogy jövök! a buszom a pályaudvaron lesz 10:45-kor. Ha akarod kijöhetsz, de nem fontos!
                                 Pussz!   Molly

Oké! Meg is van az edzésem!Kifutok a pályaudvarra, és megvárom Mollyt, de előtte még elmegyek vásárolni.
Bementem Zaynhez, mire újra gombóc lett a torkomban. Ő még javában aludt, és pedig úgy döntöttem, hogy még hagyom egy kicsit aludni.
Hallottam, hogy Dani zenét hallgat, és valami nagyon hupog , tehát táncol. Bementem hozzá.
-Szia!-nyitottam be.
-Samy! Helló! Mit szeretnél?-kérdezte.
-Ne mondd el senkinek, de ki kellene menni a buszpályaudvarra Zayn húga, Molly elé! Engem kért meg, de nekem ma főznöm kell Malikkal, és nem nagyon érek rá.
-Nagyon szívesen!-mondta.
-Na de én megyek is, mert még ki kell rugdalnom az ágyból Zaynt!-mondtam, majd kimentem a szobából.
Újra benyitottam a szobába. Most se keltettem fel, csak hagytam egy papírt neki, hogy futni megyek, és majd utána megyünk boltba. Még mindig nem tudtam hogy mi van, és nem nagyon akartam vele lenni. Összezavart.
Kimentem a lakásból és nekivágtam a hajnalnak! Nem néztem az időt, csak futottam, és amikor észrevettem már majdnem 8 óra volt. Életemben nem futottam ennyit. Hazamentem, és átöltöztem.
Fehér hosszú pulcsit vettem fel, kék farmerrel és fekete bakanccsal. A szekrényem mélyén megtaláltam a régi kalapomat, amit olyan rég nem találtam, de még akkor is szerettem, ugyhogy azt is felvettem. Szőke és rózsaszín hajamat kibontottam, és kifésültem.

----------------------------------------------------------------

Itt is van a következő rész! Remélem tetszik! Kommenteljetek, iratkozzatok Légyszíves! 

Chapter First: I don't know

Elindultunk a kocsival hazafelé. Én hátul ültem, és néztem a már oly ismerős londoni környéket, és halgattam, hogy Maya és Zayn beszélgetnek. Maya számomra olyan volt, mint egy ikertestvér: mindig, mindent együtt csináltunk, és szerettük egymást. Ezzel szemben Zaynt egyenesen rühelltem. Emlékszem, amikor megalakult az 1D, nekem Zayn nagyon bejött. Nem azért, most is helyes, de valahogy olyan hatalmas az egója, hogy még Harryé is eltörpülne melette.
-Ugye Sam?-kérdezte May.
-Tessék?-fordultam bociszemű barátnőm felé.
-Éppen arról a köcsög csajról meséltem Zaynnek , aki a étkezőben kiosztott minket.
-Jha! Hát ő csak az eszéhez ért.
-Megjöttünk cicák!-jelentette ki Zayn olyan mosollyal, ami azt sugallta: megint sikerült felcseszni az agyát.
Ennek ellenére nem feleltem, csak némán kiszálltam a kocsiból, és elindultam a lakás felé.
-Megjöttünk!-kiálltottam el magam, amint beléptem az ajtón
-Szia Sam!-kiabált ki a konyhából El.
Odamentem hozzá, és láttam, hogy valami sütit süt.
-Hmmm!-szippantottam a levegőbe-Isteni illata van! Mi ez?
-Epres tejszínes torta-mondta, majd felém fordította a tabját, és megmutatta a receptet.-Amugy mi volt a suliba?
-Semmi.-mondtam-Valami beképzelt sulikirálynő odajött hozzánk, és kiosztott minket, hogy ne találjunk ki ilyeneket, hogy akármilyen közünk van az 1D-s fiúkhoz, külömben végünk.
-Milyen kedves!-szólalt meg mögüllem Harry, aki nyilván csak akkor lépett be a konyhába.-Ez is rád vall hugi, hogy az első nap összeveszel a suli legmenőbb csajával.
Odajött, és leült a konyhapulthoz. Belenyalakodott a süti habjába, mire El egy hatalmasat vágott a kezére fakanállal.
-Hé! Ezt miért kaptam?
-Mert belenyúltál a sütibe hülyegyerek!-oltotta le El.
Ezen nagyot kacagtam.
-Hehehe! Rohadt vicces! Tudod mennyire fájt?

-Jhaj te szegény! Adjak rá puszikát?-kérdezte Zayn, amikor bejött a konyhába. Ő is belenyúlt a krémbe, mire ő is kapott egyet a kezére.
Kárörvendő mosollyal mentem fel a szobámba. A szobám Maya szobája melett volt, és mindketten átjártunk egymáshoz. A ő szobája tipikus csajos szoba volt, mindenütt fehér meg lila,

míg az enyém egy kicsit "komolyabb",fekete-fehér szoba volt.

Elhajítottam a táskámat, és levettem a kabátomat, kiugrottam a cipőmből, majd teljes erőmből nekiestem a tanulásnak. Utáltam itthon tanulni. Ilyenkor szoktak a fiúk alattunk próbálni, és nem bírtam egy szót sem a fejemben tartani. Úgy döntöttem, hogy mivel másnap ugyis szombat, ezért inkább este tanulok. Valaki kopogott az ajtón.
-Gyere be!
-Te tudsz tanulni?-kérdezte az ajtón belépve Maya.
-Nem nagyon. Én szerintem holnap fogok vagy az este.-válaszoltam.
-Gyere!-intett- Menjünk le fagyit enni.
-Oké! Tegnap úgyis vettem egy nagy doboz csokisat.
Lerobogtunk a lépcsőn, és kinyitottuk a mélyhűtőt.
-Hova lett a fagyi??!!-kérdeztem idegesen, és a stúdió felé vettem az irányt, de az ajtó előtt Zaynbe ütköztem, aki az Én fagyimat ette.
-Kéne valami cukorborsó? Vagy csak egyszerűen látni akartál? Hát persze hogy látni akartál!-mondta, és még egy kanállal bekapott abból a finom fagyiból.
-Hogy lehetsz ilyen köcsög Malik?? Azt a fagyit azért vettem, hogy a húgoddal közösen megegyük egy film alatt.
-Akkor vigyed!-Nyomta a kezembe az üres dobozt.

-Zayn! Akkor legalább vigyél el a boltba!
-Jólvan na! Hisztikirálynő! Öltözzön fel felséged, és már indulunk is!-mondta gúnyosan
"Utálom ezt a fiút" gondoltam magamban, miközben beleléptem a sneakerembe.
Leromantam, és kimentem az autóhoz. Zayn már benn ült.
-A hintó előállt!
-Maradj már te köcsög! Az is elég nagy büntetés nekem, hogy veled kell boltba mennem, légyszi ne akard hogy még agyon is verjelek!
-Isten ments! A világért sem szeretném, ha Samantha Styles meggyilkolna!-mondta szintén gúnyos hanggal.
Inkább nem is válaszoltam neki, csak magam elé néztem az úttestre.
-Itt vagyunk!-mondta kivételesen normális hangon.-Bemenjek veled?
-A világért se!-tiltakoztam.
-Akkor bemegyek!-mondta.
Kiszálltam a kocsiból, és elindultam a bevásárlóközpont ajtaja felé.
Megvettem a fagyit, és kimentem a boltból Zaynnel az oldalamon. Már nagyon elegem volt belőle. Amióta bementünk csak beszélt, beszélt és beszélt, De azt men tudom miről. Beültem az autóba.
-Most örülsz?-kérdezte Zayn gonoszan
-Igen! De ezt nem eszed meg, vagy ha mégis, annak súlyos következményei lesznek!
-Oké! Oké! Oké! Nem eszem meg, hacsak nem leszek éhes!-mondta

Mint mindig, most is övé volt az utolsó szó. Némán bámultam kifelé az autó ablakán. Amikor hazaértünk, feltűnően sötét volt odabenn.
-Szerinted van itthon valaki?-kérdeztem kissé ijedten
-Csak nem félsz?-lökött vállba Zayn
-Nem!-jelentettem ki, majd kipattantam a kocsiból.
Odabenn is sötét volt. Elmentek. Bementem a konyhába, és apulton találtam egy kis cetlit, amit ez állt:
         "Elmentünk a többiekért, mert lerobbantak az uton hazafelé! Légyszi ne öljétek meg egymást ! Este jövünk!"

"Hát jó" gondoltam, és a fagyival együtt felmentem a szobámba.
Kiléptem a cipőmből, és lefeküdtem az ágyamra. Beraktam egy filmet, és el kezdtem nézni. A Bloody Maryt választottam. Néztem... Néztem...  És  Sikítottam.
-Mi volt ez?-rontott  be Zayn a szobába.-Mit nézel?
-A Bloody Maryt-mondtam
-Akkor itt maradok!-jelentette ki, és lefeküdt mellém az ágyra.
-Hé! Ki engedte meg, hogy idefeküdj?
-Jah! Bocsi! Idejöhetek?-kérdezte
-Gyere.-mondtam, és odébbcsúsztam az ágyon.
Furcsa dolognak találtam, hogy valaki, akit egy órája még oltottam  most velem egy ágyba nézi a Bloody Maryt, de megnyugtatott hogy van ott valaki.
Nem nagyon értettem, de nem is nagyon érdekelt, mert melette nyomott el az álom, és csodáltam, hogy nem volt olyan köcsög, hogy a nyakamba burított egy vödör vizet.

Érdekes álmom volt. Zaynnel sétáltam egy parkban, és fotuk egymás keztét. Lehetetlen dolog, de mégis ezt álmodtam. 

Nem értettem......

Remélem ez a rész is tetszett nektek! A következőt jövő hétvégén megpróbálom hozni!

                             ~L*

BEVEZETÉS :)

Samantha Styles:
-19 éves
-Harry húga
-Szeret (és tud is ) énekelni
-Londonban él és tanul

Maya Elizabeth Malik:
-Zayn idősebb húga
-19 éves
-Samantha legjobb barátnője
-Londonban él és tanul















                         
Molly Jane Malik:
-Zayn kissebb húga
-18 éves
-Bradfordban él a szüleivel.

Daniella Peazer:
-19 éves
-Liam Payne barátnője
-táncos

Eleanor Calder:
-20 éves
-Louis Tomlinson barátnője
-Modell

One direction:
-5 tagú fiúbanda
-Tagok: Louis Tomlinson, Zayn Malik, Harry Styles, Liam Payne, Niall horan


















SZEPTEMBER 01.



Megálltunk a egyetem előtt Mayával, és egymásra néztünk.
-Nos, új tanév, új iskola! Gyerünk Sam! Menjünk, mert elkésünk a névsorolvasásról.-rángatta a dzsekim ujját Maya.
-Jólvan na!-mondtam, és elindultunk az iskola bejárata felé.
Odabent már minden pad tele volt, ígyhát állva vártuk, hogy kimenjünk a könyveinkért.
-Kedves diákok!-szólalt fel az igazgatónő-Üdvözlök minden elsőévest a Queen Mary Egyetemen! Most, kérem a diákokat, hogy amikor hallják a nevüket ,jöjjenek ki, és vegyék át a könyveiket.
Amikor Maya nevéhez értek, egy kis zúgólódás volt a tömegben, nyilván tudni akarták, hogy Zayn rokona-e. Ugyanígy volt az én nevemnél is.
-A könyveket kiosztottuk! A tanítás egy óra múlva kezdődik! Kérem a diákokat, hogy addig egyék meg a tizóraijukat az étkezőben.
-Azt hittem több könyvet kapunk!-mondta Maya.
-Énis, de te észrevetted azt, hogy mennyire furcsállták a nevünket. Szerintem tudni akarják, hogy az a Styles és Malik család tagjai vagyuk-e.
-Lehet...-szólalt meg ma először komolyan May.
Igazából nem nagyon tudtuk, hogy hova is megyünk, csak követtük a tömeget. Az étkező egy nagy terem volt, tele asztalokkal. Leültünk egy kétszemélyes kör alakú asztalhoz, és elkezdtük enni a kajánkat, amikor odajött hozzánk egy (szintén elsőéves) csaj.
-Bocsi!-mondta félénken-Kate vagyok, és csak azt szeretném tudni, hogy ti tényleg rokonai vagytok Harrynek és Zaynnek?
Egymásra néztünk Mayával, és mosolyogva feletem a lánynak.
-Igen. Harry a bátyám.
-Nekem pedig Zayn a bátyám.
-Úristen! Komolyan! Nagy directioner vagyok! Nagyon jó nektek!-mondta, majd eltűnt.
-Ez de aranyos volt!-jegyezte meg Maya, és egy nagyot harapott a sajtburgerébe.
-Helló!-jelent meg mellettünk egy másik csaj, de ő már kevésbé tűnt barátságosnak.Hosszú sötétbarna haja volt, és láthatóan

idősebb volt, mint mi.-Hallottam az előző beszélgetéseteket, és csak figyelmeztetlek benneteket, hogy ha így akarjátok felhívni magatokra a figyelmet, hát nem jó ötlet. Itt mindig én leszek a királynő!-modta, hajd sarkon fordult, és eltűnt.











-Ez mekkora ribi!-jegyezte meg May.
Elkezdőtött a tanítás. Mint eddig is, alig vártam az utolsó órát. Amikor kicsöngettek, az elsők között száguldottunk ki az órákról, és indultunk el a kijárat felé.
-Amugy ma Zayn jön értünk!-jelentette ki Maya
-Mi?? De nem ugy volt, hogy ma Liam jön értünk?
-De igen.. De el kellett menniük Danivel egy megjhallgatásra.
-De miért pont a bátyád? Tudod, hogy ki nem állhatom a hatalmas egóját!
-Tudom.. De..
Nem folytatta, mert odaértünk a fekete kabrióhoz, amiből egy mélybarna szemű srác nézett minket.-Na?? Milyen volt az első nap?-kérdezte fanyarul.
-Nyilván nem tudod, mert te alig végezted el a gimit.-vágtam vissza
-De durcás valaki! Hiányoztam Samy?-kérdezte gonosz vigyorral.
-Te soha nem hiányoznál nekem Zayn!-mondtam, majd bevágtam magam után a kocsi ajtaját.

Remélem tetszett ez a rész, és hogy a többi is tetszeni fog majd nektek.
                             ~L*